A kapcsolattartás joga – láthatás

A Ptk. 4:178. § rendelkezései értelmében a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.
A gyermekétől különélő szülő –ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. Tehát a gyermekkel való kapcsolattartás a különélő szülőnek joga és egyben kötelessége is, aminek eleget kell tenni.

A Ptk. 4:180. § rendelkezése kimondja, hogy a kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására, valamint – ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik – kiterjed a gyermek(ek) meghatározott időtartamú külföldre vitelére is.
A gyermek(ek) elvitelével felmerülő kiadások főszabályként a kapcsolattartásra jogosult (gyermekétől különélő) szülőt terhelik.

A Ptk. 4:181. § rendelkezései alapján, a kapcsolattartásról perben a szülők egyezséget köthetnek; egyezségük hiányában a bíróság dönt. Ha per nincs folyamatban a felek között, akkor a kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.
Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 éven belül a bíróságtól lehet kérni.